Az ionos ásványi anyagok segítenek kiegyensúlyozni a pH-t

A testünkben szüntelenül folynak a kémiai reakciók, melyek legtöbbje sejtszinten zajlik. A gyárakhoz hasonlóan a testünk is termel hulladékokat, melyek mérgezőek lehetnek a szervezetre önmagára nézve, ha nem szabadul meg tőlük megfelelően. Ellentétben a közhiedelemmel, a vérünk nem steril. A sejtekben termelt hulladékok nagy százaléka a véráramba ürül ki. Ha ezek a mérgek (mycotoxinok, exotoxinok és endotoxinok) nem alakulnak át gyorsan, megváltoztatják a vérünk környezetét. Az egyik legfőbb sejtszintű hulladékanyag a hidrogén-ion, mely savassá teszi a vért, ami nagyon káros lehet az összes többi testműködésre is.

A vérünk pH-ja szigorúan 7,45 és 7,35 közötti tartományban mozog. Még pontosabban, a vér pH-ja az artériákban 7,45 körüli, míg a vénákban 7,35 körüli érték. A vénákban azért savasabb, mert a szövetekből felszabaduló szén-dioxid közvetetten hidrogén-ionokat hoz létre. Gyorsan bekövetkezhet a halál, ha a vér pH-ja akár csak néhány másodpercre is kiesik a 6,8-8,0 tartományból, mivel a vér ezen a tartományon kívül már nem tartja fenn az életet. Ez a tény nagy mértékben tükrözi a hidrogén-ion koncentráció szabályzásának fontosságát a szervezetünkben. Normális esetben a szervezetünk, bár kissé nehezen, de képes fenntartani egy sav-lúg egyensúlyt. A tüdő és a vese a legfőbb szervek, melyekkel a test szabályozza a sav-lúg készletét. Amikor nem rendelkezünk elég nyersanyaggal, hogy a testünk ellássa a feladatát, problémákba ütközünk az egyensúly fenntartásával kapcsolatban. A pH-egyensúlyban történő kis változások is drámai hatást fejthetnek ki a sejtek működésére, például a savasság elsősorban depresszív hatással van a központi idegrendszerre. Ezt tájékozódási zavarként érzékelhetjük, vagy súlyosabb esetben akár kómához is vezethet. Ellenkező esetben egy személy, akinek a vére inkább lúgosabb érték felé hajlik, túlingerlékennyé válhat, így könnyen lehet ideges, fülcsengései, görcsei vagy izomrángásai támadhatnak. A túlzott lúgosság, amit nem kezelnek azonnal, heves izomgörcsökhöz és rángatózásokhoz vezethet.

A legfontosabb tápanyagok a szervezetünkben, melyek fenntartják a sav-lúg egyensúlyt, a lúgos ásványi anyagok. Egészen pontosan a kalcium, magnézium, nátrium, kálium, klorid és hidrogénkarbonát (hidrogén, szén és oxigén molekulák egy kombinációja) felelősek a precíz egyensúlyért. Az orvosok rutinszerűen vizsgálják ezeknek az elemeknek az arányát, hogy meghatározzák a páciensek relatív sav-bázis koncentrációját. Számos természetgyógyász azzal javítja betegei szervezetének általános egyensúlyát, hogy finoman szabályozza ezeknek az elemeknek a relatív mennyiségét a vérben. Ha matematikus szemmel vizsgáljuk az említett ásványok mennyiségét, kideríthetjük, hogy a szervezet milyen jól képes elbánni a hidrogén mint hulladékanyag termelődésével. Ahogy azt már korábban említettük, a hidrogén fokozatos felhalmozódása kiegyensúlyozotlansághoz vezethet a sav-lúg arányban. Ha az orvos szokatlan arányt tapasztal egy páciensénél a különböző ásványok mennyiségében, gyaníthatja, hogy rendellenesség van a hidrogén termelődésében és kiürülésében. A természetgyógyászok ilyenkor elkészítenek egy kezelési tervet, és végrehajtják azt a betegen, hogy helyreállítsák a kiegyensúlyozotlanságot a felszívódó ásványi anyagok és nyomelemek helyes használatával, és újra megalapozzák az egészséges egyensúlyt.

A természetgyógyász a vérben levő pH-egyensúly és az ásványi anyagok koncentrációjának vizsgálatával tudja még meghatározni a szervezet egyensúlyfenntartó képességét. Ha az orvosok elegendő mennyiségű kisebb, kevésbé ismert természetes anyaggal látják el a szervezetet, befolyásolni tudják, hogy az hogyan reagáljon a saját belső hulladéktermelésére és a külső, egészségre ható tényezőkre. Ezenfelül a sav-lúg egyensúly túlzott ingadozásának meggátolásával a test alkalmasabb lehet arra, hogy meggyógyítsa önmagát a krónikus betegségekből.
Tehát összefoglalva elmondhatjuk, hogy ahhoz, hogy fenntartsuk a test pH-rendszerének összetett működését, megfelelő mennyiségű ásványi anyagra és nyomelemre van szükség az ideális és egészséges egyensúly fenntartásához.

Ionok: a test elektromos energiaforrásai

Az energia fontos tényező a testünk működésében. Gyakran mondjuk: „Nincs energiám” vagy „Bárcsak több energiám lenne!” De mi is az az energia? Egyszerűen megfogalmazva az energia képesség a munkavégzésre, vagy arra, hogy mozgásba hozzunk dolgokat. A testünk által megtermelt energia használata hozza létre azt a minőséget, melyet életnek nevezünk. Sok formája létezik az energiának, amit a testünk használ: kémiai energia, elektromos energia, mechanikus energia és elektromágneses energia. Ez a cikk az elektromos energiának vagy elektromosságnak nevezett energiaformát vizsgálja. Azt is leírja, hogyan hozzák létre az étkezésből nyert anyagok az effajta energiát.

Az elektromosság a természet alapvető része, mely a pozitív és negatív részecskék kölcsönhatásából származó vonzó vagy taszító hatásban mutatkozik meg. A vonzás és taszítás megnyilvánul a töltött részecskék mozgásában, ami az elektromos áram. Ez az energiaforma kritikus szerepet játszik a test helyes működésében.

A testünkben az elektromos energia létrehozásában az ionok játsszák a kulcsszerepet. Az ion egy olyan atom vagy atomcsoport, mely elektromos töltéssel bír a vegyérték-elektronokhoz felvett vagy elvesztett elektronok miatt. (A vegyérték-elektronok azok az elektronok, melyek a legkülső héjon keringenek az atommag körül.) Ionok létezhetnek szilárd, folyékony vagy gáz halmazállapotban, bár folyadékokban a leggyakoribbak és a legismertebbek. A legtöbb ionos vegyületet, melyek a vegyipari termékek kategóriájába esnek, sóknak nevezzük.

A folyékony formában levő ionos ásványok az elektrolitok. Egy elektrolit lehet bármely olyan vegyület, ami az oldatban vezeti az elektromos áramot, és elektromosság hatására szétbomlik (elektrolizál). Az ilyen formájú vegyület ionizálható az oldatban.

Az elektrolitok, vagy más szóval az olyan vegyületek, melyek ionizálhatók az oldatban, nélkülözhetetlen szerepet játszanak számos testműködésben. A sejtek elektromos energiát hoznak létre, ahogy az ionok a sejteken belül levő oldatból a sejteken kívül levő oldatba áramlanak. Ez az energiaforma a legfontosabb az ember testének normális működéséhez; például az idegrendszer is elektromos energiát használ (elektromos impulzusoknak nevezzük), hogy átadja az üzenetet az egyik sejtről a másikra. Ez az izomműködésben, a kiválasztásban, a mirigyek kiválasztásában, a hőszabályozásban nyilvánul meg, és még az agyműködésben is. Vizsgáljuk meg most részletesebben bizonyos ionok szerepét néhány testműködésben.

A testben levő folyadékok, akár sejten belül vannak, akár kívül, elektrolit oldatok, más szóval ionos vízoldatok. Az elektrolit oldatok, mind a sejteken kívül, mind belül, egyenlő számú pozitív (kation) és negatív (anion) iont tartalmaznak, így a testet teljes egészében semleges állapotban tartják. A sejtek határoló felülete, a sejthártya választja el egymástól ezeket az ionos oldatokat.

Általában egy nagyon kis mennyiségű többlet anion halmozódik fel a sejthártya belső felülete mentén, és ezzel egyenlő számú kation halmozódik fel közvetlenül a sejthártya külső felénél is. Ez a sejt nyugalmi állapota. A sejthártya egymással szomszédos felületein levő ionkoncentráció-különbség elektromos potenciált idéz elő (másnéven elektrokémiai grádienst); ez nagyon hasonló az elemhez, melynek az egyik végén magasabb a pozitívan töltött részecskék koncentrációja, míg a másik végén a negatív részecskék koncentrációja magasabb. Ha zárjuk az áramkört, lehetővé tesszük a töltött részecskéknek, hogy a két végpont között mozogjanak, miközben energiát keltenek elektromos áram formájában. Egy ehhez hasonló energia keletkezik a testben is, amikor a töltött ionok keresztülmennek a sejthártyán.

A szervezetünkben az idegrendszer és az izomzat a nátrium-ion és a kálium-ion elektrolit tulajdonságait használja ki egy kis mennyiségű nyomelem segítségével (pl. réz) a sejthártyákon átáramló áram előállításához. Ez az áram (a töltött részecskék mozgása) a sejthártya két oldala közötti elektrokémiai grádiensből származik, amely két mozgástípust okoz. Az egyik összetevő a kémiai grádiens, ez az ionok passzív mozgását eredményezi a magasabb koncentrációjú hely felől az alacsonyabb koncentrációjú hely felé a másik az elektromos grádiens, ami az ionok mozgását váltja ki az ellentétes töltésű ionok felé. Ennek az áramnak az eredménye az idegimpulzusok átvitele és az izomszövetek összehúzódása.

Az idegi impulzusok ionos részecskéit a következő leegyszerűsített folyamattal szemléltethetjük: A neuronok, az idegrendszer vezető sejtjei a saját maguk által előidézett és továbbadott akciós potenciálok segítségével kommunikálnak egymással.
A folyamat az idegsejt nátrium-ion áteresztő képességének megváltozásával kezdődik (ami bármilyen tényező hatására megtörténhet), melynek következtében beáramlanak a nátrium-ionok az idegsejtbe, és ez megváltoztatja a nyugalmi potenciált. Emiatt további töltött részecskék áramlanak a sejtbe és a sejtből kifelé, ezzel elektromos áramot hozva létre. Ez a folyamat játszódik le a sejthártya szomszédos részein is, így jön létre az elektromos üzenet vagy idegimpulzus, ami az idegsejtek mentén terjed végig, egyik idegsejtről a másikra. Ez a továbbított akciós potenciál lesz aztán az az energiaforrás, mely a különböző testfunkciókat kezdeményezi az izomösszehúzódástól egészen az agyműködésig.

Az ionok, ahogy láthatjuk, fontos szerepet játszanak a testünkben. Néhány kulcsfontosságú ion, melyek részt vesznek az elektromos eseményekben, a kalcium-, kálium-, nátrium-, klorid- és réz-ion. A kálium a legfőbb pozitív töltésű ion a sejten belül, míg a nátrium sejten kívüli folyadékokban a legfontosabb pozitív ion. A leggyakoribb negatív töltésű ion a klorid-ion. Ezek közül bármelyik ion vagy egyes nyomokban előforduló ion kiegyensúlyozotlansága a testben, illetőleg a nátrium-ion sejthártyán keresztüli mozgásának gátlása működési zavarhoz vezethet az elektromos üzenetek továbbításában. Ezután már gyorsan bekövetkezik egy általános testi zavar; a szervezetünk elveszti képességét, hogy fenntartson egy némileg stabil belső környezetet. Ezennel vissza is tértünk a cikkünk elején említett problémához, nevezetesen: „Egyszerűen nincs elég energiám”.

A pH-egyensúly a megfelelő hidratálással kezdődik, ami szoros összefüggésben áll az ásványi anyagokkal, különösen az ionos ásványi anyagokkal. A pHion pH Booster több, mint 72-féle ionos ásványi anyagot tartalmaz. Ez felemeli a víz pH-ját 9,5-re, feltöltve azt milliónyi ionos részecskével.

vissza a főoldalra